Egy rendkívüli dátumra időzítettem a lánykérést... 2012. december 12-ére - hogy mendkettőnknek emlékezetes maradjon...
A leendő sógornőm segítségével sikerült cselesen kiválasztatnom a barátnőmmel azt a gyűrűt, amely nagyon tetszett neki... Nem volt már hátra, mint elmenni a szalonba, és beszerezni... Már jó előre lefoglaltam, hogy a nagy napon mindenképpen a zsebemben tudhassam... Kedden átvittem Apukámhoz, hogy még véletlenül se találhassa meg Edus, tegnap délelőtt pedig visszakerült a lakásunkba... A munkahelyemről sikerült időben eljönnöm, így akadálytalanul készülhettem a ceremóniára... A barátnőm - persze - semmit sem sejtett ebből, ő még néhány napja is azt mondta, hogy nem sürgeti a dolgot, ha nem érzem elérkezettnek az időt, akkor idén már ne kérjem meg a kezét... Nos, akkor a gyűrű réges-régen úton volt, szóval, hallgattam mélyeket, és bólogattam... A gyertyákat már hétfőn megvettem, Gönczi Gábor esküvős könyvébe pedig beleírtam, amit kellett - ezt az ötletet is Ancsi adta... A virágot is beszereztem, minden adott volt egy sikeres lánykéréshez...
Miután hazaértem, szépen elhelyeztem a gyertyákat az asztalon és a földön... Az ebédlőben egy kisebb szívet raktam ki belőlük, amely átvezetett a nappaliban található dohányzóasztalhoz, amelyen egy nagy szív volt kirakva - benne a Gönczi-féle könyvvel... Általában együtt szoktunk hazaérkezni, szóval, ki kellett valamit találnom, hogy ez most ne így legyen... Barney, a kutyusunk nem nagyon értette az előkészületeket, de arra gondolhatott, hogy minden rendben van, hiszen elvonult a kosarába, és aludt békésen... Edus még a Sugár-ba "beugrott" valamit elintézni, így a percek nagyon lassan teltek... Közben már besötétedett... Az előre kikalkulált érkezési időhöz képest elkezdtem meggyújtani a gyertyákat - bízván abban, hogy nem teszek kárt a lakásban, hiszen cca. 72 db-ról beszélhettünk ekkor... Mivel az érkezés nem volt pontos, ezért majdnem elégtek... Közben én a konyhaablak és a nappali között ingáztam zakóban... Érzékeltem, hogy a szobában egyre melegebb van, és megállapítottam, elképzelhető, hogy egy roppant takarékos fűtési módot sikerült találnom... Amikor Edus megérkezett, csöngetett, de én - rutinosan - nem mentem ajtót nyitni, csupán Barney fülelt halkan... Néhány perc várakozás után belépett a sötét, gyertyákkal kivilágított szobába, és nem nagyon értette a szituációt... Egy-két másodperc után odaléptem hozzá, és mondtam valami szépet - hogy pontosan mit, arra nem nagyon emlékszem, de az a kérdés biztos benne volt, hogy hozzám jönne-e feleségül... Ő szipogva "igen"-t válaszolt, és pedig elővettem a zakóm belső zsebéből a gyűrűs dobozt... Mivel előzőleg "elloptam" az egyik ékszerét annak érdekében, hogy sikeres legyen a lánykérés, nem nagyon izgultam a méret miatt... És ezt jól tettem, hiszen a gyűrű passzolt az ujjára...
Miután mind a ketten megnyugodtunk, készült néhány fénykép, beszéltünk a szülőkkel, a barátokkal és ismerősökkel, majd elmentünk egy kis olasz étterembe megünnepelni a nagy eseményt... Egy kisebb incidens történt csupán az akció alatt: Barney kutyus annyira megörült a gazdinak, hogy figyelmen kívül hagyott néhány gyertyát, és belelépett egy-kettőbe... Szomorúan vonult a sarokba lenyalni a viaszt a talpáról, mi pedig vigasztaltuk, hogy - tulajdonképpen - nincs is semmi baj... Aztán pedig egymást erősítettük, mert - valljuk be - nem minden nap történik lánykérés az ember életében... Én azt gondolom, hogy megtaláltam azt az embert, akivel le szeretném élni az életemet, akivel jó együtt lefeküdni, és jó együtt felkelni, akivel jó együtt kirándulni, és jó együtt moziba menni... Egyszóval, jó vele minden... A legjobb pedig, hogy szerelmes vagyok belé... Esküvőben - egyelőre - még nem gondolkozunk, Edus szerint, nem kell elkapkodni semmit... Elvégre, még csak 1 napja járunk jegyben... Hogy meddig, az a jövő zenéje...
