Az egyik internetes portál - természetesen - már megint nem a valós tartalmát írta le a filmnek, de nem is ez a lényeg... Hanem az, hogy a nők Gerard Butler, a férfiak pedig a fegyverek miatt nézzék meg az alkotást... Aki valóban így tenne, az ne olvasson tovább, a többieknek azonban itt a folytatás...
Adott egy börtönből kiszabadult rosszfiú, aki társaival együtt drogozik, majd háztartásokat rabol ki... Bent töltött évei alatt élete párja kitart mellette, és megtér Istenhez... Így hagy fel sztriptíz-táncosnői szakmájával... Ez, persze, Sam-nek nem tetszik, és egészen addig rosszallóan szemléli a dolgokat, amíg egy kocsijukba felvett indiánt majdnem megöl... Ekkor ő is a jó útra tér, és az egyház-közösség tagja lesz... Egy lelkészi előadáson hall először az Afrikában dúló polgárháborúról és az azokat elszenvedő áldozatokról... Ekkor határozza el, hogy segíteni fog a bajba került afrikai gyermekeken... Közben, persze, jól menő építési vállalkozó válik belőle, aki remek munkákat ad ki a kezei közül, így a családnak nincsenek anyagi gondjai... Egy templom és egy árvaház felépítése után döbben rá, hogy sokkal többen nélkülöznek a kontinensen, mintsem ahány gyermeken segíteni tudna... Ezt nem tudja feldolgozni, és majdnem öngyilkos lesz, de a végén minden jóra fordul... Közben, persze, elhangzanak az újabb és újabb prédikációk Sam részéről, és dúl a harc a LRA emberei és a jó oldalon harcoló katonák között Szudánban...
Fehér prédikátor - így hívják Gerard Butler személyét az afrikai gyermekek, akiknek - sok esetben - ő az egyetlen mentsváruk... Sam Childers erőn felül teljesíti a maga által felállított feladatokat, miközben a családjára nem marad elég ideje... Megfeszítve harcol az éhezés és a megaláztatás ellen, miközben a fejük felől a bank elárverezi a házat... Becsülendő, hogy mennyi mindent képes megtenni a szerencsétlen sorsú gyermekek érdekében, miközben látja, hogy az igét hirdető lelkészek csak a saját pecsenyéjüket sütögetik... Fentiek miatt is kötelezően megnézendő alkotás a 'Géppisztolyos prédikátor', amelyben a saját XXI. századi világunkra ismerhetünk...
Arra a világra, amely hirdeti a jót, miközben csinálja a rosszat... Arra a világra, amely a fogyasztói társadalomra épül, miközben a Föld másik oldalán gyermekek tízezrei halnak éhen... Arra a világra, amely kifelé mutatja a csillogó, egészséges felét, miközben belül rohad... Az igaz történeten alapuló film mély emberi és társadalmi problémákat feszeget - a maga valóságában... A néhol már-már túlságosan is brutálisra vett jelenetek felébresztik a moziban ülő emberben az EMBER-t... Azt a lényt, aki elítéli mindazt, amit a vásznon lát... Néha összeszorított ajkakkal ül, néha arcáról törölgeti a könnycseppeket, amelyek természetes érzelmi velejárói a történetnek...
Miután vége a filmnek, érdemes a nézők arcán végigpásztázni tekintetünket... Vannak, akik kényszeredett mosollyal állnak fel a székből, és vannak olyanok is, akik maguk elé meredve figyelik a stáblistát... Majd elhagyják a termet, kezükben egy üdítős pohárral és jó adag lelki munícióval... Gondolkozzunk el azon néha, hogy hogyan élnek mások, és a mi "nyomorunk" valóban akkora tragédia-e, mint gondoljuk... Aztán nézzük meg ezt a filmet, és a válaszok maguktól érkeznek... Kellemes ráeszmélést mindenkinek!
