Arra a bizonyos harmadik alkalomra is sor fog kerülni, remélem, de addig még egyszer ütőt kell ragadnunk, és labdázni a velünk szemben lévő fal segítségével... Ilyen volt az első élményünk a squash-sal...
Nos, az egyik barátom múlt héten felvetette, hogy mi lenne, ha elmennénk squash-olni... Hogy hova, azt csupán reklám-okokból nem írom le, de azt elárulom, hogy nem csalódtunk a helyben... Mondjuk, olyan sok csalódnivalónk nem is lehetett volna, hiszen a pálya adott volt, ütőket és labdát pénzért kölcsönöztünk, tehát, minden készen állt arra, hogy egy új élménnyel legyünk gazdagabbak... Mit tagadás, azok lettünk!!!
Előtanulmányokat mindketten folytattunk az internet segítségével, de - persze - élőben egészen máshogy fest a játék, mint akár egy leírásban vagy egy feltöltött amatőr felvételen... Számomra - első látásra - kisebbnek tűnt a pálya az elképzeltnél, a játék maga azonban legalább olyan fárasztó volt, ahogy az egy-egy felvételen látszott (de nem tűnik annyira veszélyesnek, igaz, csak a "mi szintünkön")... Viktorral egy órát vállaltunk, és - bizony - a végére eléggé elfáradtunk... Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem teljesen a játékra íródott szabályrendszer szerint folytattuk játékunkat, de nem is ez volt a cél... Első alkalommal meg szerettünk volna ismerkedni a sportággal abban a reményben, hogy lehet még ennek folytatása...
Nos, a kétkedőket megnyugtatandó, lesz folytatása: jövő kedden... Egyébként is, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy minimum egyszer próbálja ki, milyen lehet fallabdázni (hiszen említsük meg ennek a sportágnak a magyar nevét is végre!!!), és meglepő élményben lesz része... Még az is lehet, hogy "rákap az ízére", és egyszer majd - hozzánk képest - a szomszéd pályán fogja ütni a labdát kollégájával, barátjával, ismerősével, feleségével vagy éppen gyermekével... Így legyen!!!
