Ma délután a Mammut Üzletházban jártunk a barátnőmmel, és dedikáltattuk Frei Tamással a saját maga írta trilógia első két kötetének darabjait... Ennek kapcsán szeretnék egy kicsit elgondolkozni a tapasztaltakon...

 Frei.jpg

Egyrészt, azt gondoltam volna, hogy egy ilyen dedikáláson hosszú sorok fognak kígyózni az asztal előtt, melynek túloldalán maga az író foglal helyet... Nos, nem ez történt... Nem voltunk kevesen, de tömegről, tumultusról és lökdösődésről szó sem volt... Ennek két oka lehet: vagy ennyire kevesen olvasták a köteteket, vagy ennyire kevesen tudtak a dedikálásról... Ha ennyire kevesen olvasták a 'Bankár'-t vagy a 'Megmentő'-t, az is elgondolkoztató... Elképzelhető, hogy nemcsak ezt a könyvet nem olvasták az emberek, hanem alapvetően keveset olvasnak??? Drágák a könyvek, vagy "csupán" nincs idő lekuporodni egy-egy érdekes és izgalmas kötettel a fotelbe??? Megannyi kérdés, amelyek választ várnak... De nem tőlem...

Ami viszont nem kérdéses, az Frei Tamás hozzáállása a dologhoz... A volt televíziós személyiség egy egyszerű (ám, nyilván, minőségi) zöld felsőben ült az asztal mögött, és minden várakozóra mosolygott, amikor sorra került... Sietségnek, feszültségnek és unalomnak jele sem volt... Aki kérte, azoknak "pózolt" egyet-egyet, egyébként pedig, néhány mondatot váltott azokkal, akiknek beszélgetni szerettek volna vele... Annyira emberközeli élmény volt ez a dedikálás, amelyet nem kísért nagy média-felhajtás - talán, ezért is sikerülhetett jól... Kiderült, hogy az intelligenciát nem lehet tanulni, ez vele születik az emberrel - vagy nem... Érdekes, hogy egy olyan ember, aki bőven letett már az asztalra néhány dolgot (ahogy mondani szokták), "nem játssza meg az agyát", nem érezteti azt, hogy ő különb lenne bárkinél... Egyszerűen csak "kiszolgálja" azokat, akik kedvelik a tevékenységét, és akik érdeklődést mutatnak iránta... Nagyon sok hirtelen ismertté vált média-szereplő példát vehetne Frei Tamásról, hogyan kell kezelni az érdeklődést... Miért nem kell drogozni, berúgni, felesleges feltűnést kelteni és idiótának látszani??? Persze, aki nem a munkája miatt tart számot érdeklődésre, hanem azért, mert élő adásban szeretkezik egy villában, vagy nagyokat szellent egy másikban, nem is tudhatja, mi az az intelligencia... Sajnos...

Köszönjük, Tamás!!!

Szerző: építészke  2012.11.30. 20:50 Szólj hozzá!

Címkék: média könyv drog gondolat beszélgetés várakozás televízió kötet tapasztalat érdeklődés frei tamás intelligencia sor szereplő dedikálás példa személyiség bankár megmentő felhajtás

A bejegyzés trackback címe:

https://mystories.blog.hu/api/trackback/id/tr994948628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása