Ma délután a Mammut Üzletházban jártunk a barátnőmmel, és dedikáltattuk Frei Tamással a saját maga írta trilógia első két kötetének darabjait... Ennek kapcsán szeretnék egy kicsit elgondolkozni a tapasztaltakon...

Egyrészt, azt gondoltam volna, hogy egy ilyen dedikáláson hosszú sorok fognak kígyózni az asztal előtt, melynek túloldalán maga az író foglal helyet... Nos, nem ez történt... Nem voltunk kevesen, de tömegről, tumultusról és lökdösődésről szó sem volt... Ennek két oka lehet: vagy ennyire kevesen olvasták a köteteket, vagy ennyire kevesen tudtak a dedikálásról... Ha ennyire kevesen olvasták a 'Bankár'-t vagy a 'Megmentő'-t, az is elgondolkoztató... Elképzelhető, hogy nemcsak ezt a könyvet nem olvasták az emberek, hanem alapvetően keveset olvasnak??? Drágák a könyvek, vagy "csupán" nincs idő lekuporodni egy-egy érdekes és izgalmas kötettel a fotelbe??? Megannyi kérdés, amelyek választ várnak... De nem tőlem...

Azt gondolom, hogy az életben sok mindent ki kell próbálni... A barátnőm jóvoltából tegnap kora este újabb pipa került egy megvalósított álom jelölőnégyzete mellé...

Elöljáróban csak annyit, hogy én eléggé szeretem a sebességet... Tehát, kézenfekvő születésnapi ajándék nekem egy élmény-autózás a Hungaroringen... Ezt Edus is így gondolta, és teljesen meglepett vele... Az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy mi vár rám, hiszen az ajándék-kártyát az autókázásról csupán a versenypálya előtti parkolóban kaptam meg... Akkor már gondoltam, hogy valami köze lesz az ajándékomnak a helyszínhez, de a két paramétert nem sikerült helyesen összeraknom... Izgulni pedig valójában akkor kezdtem igazán, amikor kiderült, hogy itt - bizony - száguldozás lesz a javából...

Tegnap este nagyon kellemes élményben volt részünk, amikor barátnőmmel a Pólus Center melletti Tesco-ban vásároltunk... Ezt szeretném most világgá kürtölni...

Gondolom, sokan voltak már úgy, hogy kelletlenül álltak oda a pénztárhoz, mert tudták, hogy egy savanyú arcú hölggyel fognak találkozni, akinek semmi kedve ott lenni... Pláne, nem akar az általunk vásárolt cikkekkel bajlódni, és meg se próbáljunk nála készpénzzel fizetni, mert azt utálja a legjobban... Nos, szeretném jelezni, hogy vannak még üdítő kivételek is pénztáros-fronton...

Azt gondolom, hogy egy kis kultúra abszolút belefér a blog arculatába... És ha már ez így van, akkor megosztom tegnap esti színházi élményemet (aki a címben szereplő darabot meg szeretné nézni, nehogy tovább olvassa a bejegyzést!!!), hiszen barátnőmmel a Bárka Színházban jártunk...

Ott, ahol a -011- alkotócsoport adta elő 'Kutyaszorítóbban' című művét, amely Quantin Tarantino azonos című filmjének színpadi átirata... A rendező szavaival élve, "a realitás, a mesevilág és az abszurd találkozik egy történetben... Tarantino ma már klasszikusnak számító kultuszfilmjét úgy dolgoztuk át, hogy az minden humorát és eleganciáját megőrizve egy új megvilágításban, komplexebb formában kerüljön színpadra..." Radnai Márk hozzátette, "az átdolgozott anyagban olyan jelenetek is megelevenednek, amelyek a filmtől elrugaszkodva, magyarországi viszonyokban mutatják be a szereplőket, akik a bizalmatlanság, a hitetlenség és a tehetetlenség mintái... Frusztált fiatalok, akik egész életükben nem akartak mást, mint jól élni..."

Felvetettem már, hogy nem jó egy imbolygó lélekvesztőn átterelni az embereket... Még úgy sem, hogy kitáblázzák, mindenki a saját felelősségére használja a szerkezetet... Úgy látszik, ezt mások is belátták...

Legutóbb bíztam benne, hogy a legközelebbi bejegyzésem már nem találja a helyén a lépcsőt.. Így is lett... Nemrég elbontották a tákolmányt a bővülő Árkád bevásárló-központ meglévő hátsó bejárata elől - igaz, így a gyalogos-forgalom meg is szűnt arrafelé... Sebaj, a lényeg, hogy - tudtommal - nagyobb baleset nélkül lett az enyészeté a kitalált közlekedési akadály, amelyet megépíteni is kár volt...