Ma reggel történt a Népliget villamos-megállójában a következő sztori...
Még a Stadionok megállóban felszállt egy nem látó pár az 1-es villamosra, akik - velem együtt - a Népligetnél szálltak le... Nem is volt velük semmi probléma, gond nélkül vették az előttük felmerülő közlekedési akadályokat... Amikor leszálltak a fent nevezett megállóban, a lépcsőlejárat felé vették az irányt, ahol leindultak az aluljáróba... Igen ám, de most jön az élet adta csavar a történetben!!!
Velük egy időben, ugyanis, egy másik vak pár indult felfelé a lépcsőn, méghozzá ugyanabban a sávban, ahol a lefelé tartók voltak... Elkerülhetetlennek látszott az ütközés, és puff!!! Megtörtént az, ami csupán egy-egy jobb vagy rosszabb vígjátékban szokott... Összütközött a két pár... Szerencsére, nem történt semmi bajuk, csupán egy kicsit kilendültek az egyensúlyukból... És a nyugalmukból, ahogy az később kiderült... Hiszen a velem utazó pár folytatta útját az aluljáró irányába, miközben a férfi erőteljesen káromkodni kezdett...
Hogy lehet valaki ekkora tahó??? - kérdezte (magától?)... Nem látsz, te barom??? - folytatta... Már a nő is nyugtatgatni kezdte, mondván, nem történt semmi komoly probléma, ne kapja fel ennyire a vizet... Igaz, neki sem sikerült önként vállalt küldetése, mert a férfi még jó ideig mondta a magáét, miközben szorongatta fehér botját, és távolodni kezdett tőlem... Vele tartott a párja is, így nem tudom, mi lett a sztori vége... Remélem, mindenki megnyugodott egy idő után...
Nos, ha nem tőlem két méterre zajlik ez az esemény, nem biztos, hogy - bemondásra - elhiszem bárkinek is... Mivel azonban a két szememmel láttam az esetet, így hiszek magamnak... Az, persze, hogy ennek mekkora az esélye (mármint annak, hogykét nem látó pár egyszerre menjen a lépcsőn, különböző irányokban, de ugyanazon a nyomvonalon), nem tisztem megtippelni... Tegyék ezt meg azok, akik szeretik a valószínűség-számítást tökélyre fejleszteni!!! Nekem - mindenesetre - érdekes színfoltja volt ez az életnek, és nem hagyományos módon indította el a szombat reggelemet...
Ezért is lett az a bejegyzésem címe, ami...
