Hányszor, de hányszor lehet(ett) hallani a bejegyzés címében szereplő mondatot... Ezek a szavak az utóbbi időben pusztába kiáltott kifejezésnek tűnnek nekem, mert évről évre egyre többen betegszenek meg ettől a növénytől...

Ennek pedig az az oka, hogy egyre több helyen üti fel a fejét az - egyébként - ártatlannak tűnő organizmus... Főleg, olyan állami tulajdonban lévő területeken, amelyeket kivontak már a művelés alól... Itt érdemes arról szólni, hogy a parlagfű nevében viseli főbb előfordulási helyeit, vagyis azokat a réteket, tarlókat, mezőket, amelyek parlagon hevernek...

Tőlünk nyugatabbra, érdekes módon, alig-alig találni olyan területeket, ahol ez a növény burjánzik... Ott nincsenek műveletlen MÁV-védvonalak, illetve hatalmas állami mezők, amelyeken nem történik növénytermesztés vagy állattartás... És az a láthatatlan szerv, amelyiket államnak hívjuk, próbálja meg rajtunk betartatni törvényeit, méghozzá tetemes bírságok kiszabasának lehetőségével... Miközben ő maga nem tesz meg semmit a probléma megoldására, illetve a további helyzet-romlás megelőzésére... Nyilván, a pénzhiány miatt... Csakhogy mindig arra van pénz, amire szeretnénk...

Mondjuk, az államnak nem is érdeke, hogy ne legyenek parlagfűvel elborított területek... Hiszen, amíg ilyen mezők és rétek nagy számban találhatóak országunkban, addig beteg is lesz elég... És, amíg páciensek vannak, addig sok-sok gyógyszert is lehet feliratni nekik, amelyek nem biztos, hogy használnak, de bevételt generálnak... Nem is keveset... Ha ehhez még hozzáírjuk azokat az összegeket, amelyeket magánembereknek szabnak ki a saját területükön lévő parlagfüvek nagy száma (és az írtás elmulasztása) miatt, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ez - bizony - hatalmas üzlet...

Miközben mi prüszkölünk, folyik az orrunk, és viszket a szemünk, már megint a profit-orientációnál tartunk... Mert manapság minden a pénz körül forog... Csoda lenne, ha az egészségünk nem esne ennek áldozatul... De áldozatul esik, bizony... Sajnos...