Volt alkalmam tegnap este megnézni a 'Tőzsdecápák' című film folytatását, mely 'A pénz nem alszik' alcímet viseli (ez, egyébként, az első rész egyik meghatározó mondata is)... Aki szeretne 135 percet úgy eltölteni a moziban, hogy sejti a történet végkifejletét, annak bátran ajánlom az alkotást...

Azért írom ezt, mert a sztori kissé klisés, tehát, előre kiszámíthatóak a részletek, miközben a Wall Street-en és környékén egyre feszültebb a válság okozta hangulat... Jacob kitart szerelme, Winnie mellett, aki - mit ad Isten! - pont annak a Gordon Gekko-nak a lánya, aki börtönből való kiszabadulása után újra meg szeretné szerezni a hatalmat, a pénzt, a csillogást és a nőket...

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha közlöm, hogy ez a film végén majd a rendelkezésére fog állni, de hogy milyen áron, az maradjon titok... Nagy szakítások, könnyes párbeszédek övezik több, mint kétórás utunkat a tőzsde nem túl bizakodó, ám annál aljasabb világában... De aztán minden jóra fordul, a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig büntetését... Sőt, még a 80 év a halál között lebegő üregúr is (aki - szerintem - már az 1929-es gazdasági válság idején is legalább 40 éves volt) elégedetten távozhat a tárgyalásról, ahogy a közönség is a mozikból...

Láttunk, tehát, egy újabb könnyen emészthető, habkönnyű hollywood-i csemegét olyan sztárok közreműködésével, mint Michael Douglas, Charlie és Martin Sheen... Az egész "csoda" megálmodója pedig Oliver Stone, aki az 1987-ben készült első részt is rendezte, és "társ-írta"...

Margóra kívánkozik...

Azért egy kicsit gondolkodjunk el a film után a való életről, és rá fogunk döbbenni, hogy amit nemrég a vásznon láttunk, az a valóság... Mármint, egymás átverése és a pénz mindent felülíró hatalma... Sajnos, a 21. század hajnalán így élünk mi ezen a kis bolygón, melynek - anno - a Föld nevet adtuk...